Minden évszaknak megvan a maga szépsége, de ősszel-télen hajlamosabbak vagyunk a stresszesebb hétköznapok megélésére, könnyebben elfáradunk, van, hogy feszültebben reagálunk dolgokra.
A social media, a TV-műsorok, a celebhírek azonban még felnőtt korban is vissza tudják hozni azt a szomorú rádöbbenést, hogy „én nem vagyok semmiben sem különleges”.
Ilyenkor futnak bele emberek abba az egészségre káros hibába, hogy testépítőket megszégyenítő diétákba kezdenek és erőemelőket megszégyenítő súlyokat mozgatnak minden egyes nap, az életet kihagyva. Azt az életet, amire valójában vágynának, nem a tökéletes kerek feneket vagy a tökéletesen „tiszta” étkezést hajszolva.
A jógában is van, aki túlzásba esik, és a célja nem más, mint a nyakába tenni a lábát, és mindenféle kicsavart pózt felvenni pár fotó erejéig, amire megkapja a várva várt visszaigazolást.
Viszont a jóga nem (vagy nem csak) erről szól, hanem pontosan arról, hogy félretesszük az egót.
Vannak gyönyörűen kinéző ászanák, és mivel emberek vagyunk, mindig simogatja az egónkat a fejlődés, ha egyre közelebb kerül az a láb a nyakhoz, de sosem szabad ennek lennie az elsődleges célnak.
A jóga gyakorlás szépsége az egyszerűségében rejlik, és azoknak való (legalábbis az én órámon), akik munka, háztartás, gyerek, unoka, kertészkedés, más hobbik mellett tökéletesen megelégednek annyival, hogy „Ez jól esett”, „Megérkeztem”, „Felfrissültem”, „Így már jobb kedvvel indul a nap”, „Nagyon jól fogok aludni”, „Ez kellett ezután a pörgős nap után”, „Ez kellett az egész napos ülés után” vagy „Már nem fáj a hátam”. Az egyensúlyba kerülés pedig egy pozitív mellékhatás.
Az órámon nem a kézenállást fogjuk gyakorolni, mégis változatosan állítom össze, úgy, hogy azért mindig van benne kihívás. Dinamikus, mégis gyengéd, pont elég mindenből: ez a célom, semmi több.
Hiszen az ászanák, a mozgás a jógában csak egy eszköz, amely segít haladni az úton. Azon az úton, ami önmagad felé vezet. Önmagad megismerésével pedig rájöhetsz, hogy valóban azt a 200 kilót akarod megmozgatni, valóban az a lényeg rövid kis életedben, hogy ne legyen narancsbőröd, vagy az, hogy jól érezd magad a (narancs)bőrödben.
És de, különleges vagy, mert belőled csak egy van. Akkor miért lennél valaki más?
