Sokan azért érzik nagyon távolinak maguktól a jógát, mert a jógások mindig annyira pozitívak, motiváltak és tudatosak.
Ezzel rengetegen nem tudnak azonosulni, hiszen sok tényező van körülöttünk, ami miatt érezhetünk reménytelenséget, vagy törhetnek fel bennünk negatívként, elfogadhatatlanként elkönyvelt érzelmek.
Azért, mert jógázunk, nem kell magunkra erőltetni a pozitivitást és a motivációt.
Ha az órán képesek vagyunk az ajtón kívül hagyni az elvárásokat, és csak élvezni, ami épp történik, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egyre kevesebb dolog tud kizökkenteni a belső békénkből, és egyre kevésbé kötjük a vágyak beteljesüléséhez a boldogságot és a jóllétet.
Ez nem erőlködés lesz, hanem jön magától, ahogy az órán sem erőltetünk senkire semmit, hiszen mindenki azért jön, hogy jól, vagy jobban érezze magát.
A gyakorlás közelebb hoz a valódi önmagunkhoz, segít megszeretni azt, és segít megérteni, hogy mindent egy szemüvegen keresztül látunk, hallunk, érzékelünk, csak nem mindegy, hogy épp melyik szemüveg van rajtunk.
