Amikor fizikailag fejlesztjük az egyensúlyérzékünket (mert hogy ez bármilyen korban lehetséges, sőt rendszeres gyakorlással elég gyorsan fejleszthető), akkor a leghatékonyabb módszer az, ha egy nem mozgó pontra fókuszálunk. Ezt a figyelmet a jógában dristinek nevezzük.
Ehhez mentális fókuszáltságra is szükségünk van, ezért muszáj használnunk a dristit mentális síkon is, hogy ne dőljünk el.
Mint ahogy semmit, ezt sem lehet tökéletesen végezni. Ide-oda fogunk dőlni, eleinte lehet, hogy többször lesz a földön a megemelni kívánt lábunk, mint a levegőben.
Innen indul a fejlődés, hogy egyre kevésbé a kibillenésre, és egyre inkább a stabilitásra tudunk tudatosan fókuszálni. Ez segít fejleszteni azt a képességünket, hogy amikor ide-oda csaponganak a (akár negatív) gondolataink, nem hagyjuk, hogy azok átvegyék felettünk az uralmat, és mindent ezen a szűrőn lássunk.
Ezen felül, mivel mindkét oldalon elvégezzük a gyakorlatokat, a két agyféltekénket is egyensúlyba hozzuk.
Miért van erre szükség?
A két agyféltekénk más-más képességeinkért felel. A bal agyféltekénk a logikus, racionális gondolkodásért, az elemző énünkért, a jobb agyféltekénk pedig az érzelmek átéléséért, a kreativitásért, a képzelőerőért, és azért, hogy meglássuk az összefüggéseket.
Mindkettőre szükségünk van, hisz egyik nem tud jól működni a másik nélkül, ezért ebben is létre kell hozni az egyensúlyt.
