Szó szerint annyit jelent: önfegyelem, vagy inkább tudatos hozzáállás a világhoz. Egy kapcsolódási iránytű.
Nem arról szól, hogyan állsz egy jóga pózban, hanem arról, hogyan állsz az élethez.
Nem egy „álkedvességről”, hanem arról, hogy a benned lévő szeretetet nem félsz kitárni a világ felé, még ha nem is kapod vissza, és még akkor is, ha olykor nagyon mélyen lapul.
Patandzsali 5 alapelvet sorol fel:
Ahimszá: erőszakmentesség. Ne árts se másnak, se magadnak.
- A matracon: nem erőlteted bele a tested egy pózba, hanem tiszteletben tartod a határait.
- A matracon túl: kedvesebben szólsz magadhoz, nem bántod magad gondolatban sem, ezáltal másokhoz is tudsz szeretettel, befogadással és ítélet nélkül viszonyulni.
Szatja: légy őszinte, önazonos.
- A matracon: megérzed, mikor elég egy pózból, és nem versenyzel.
- A matracon túl: vállalod, ki vagy és mit érzel, nem játszol szerepet.
Ásztéja: ne vedd el, ami nem a tiéd (figyelmet, energiát se).
- A matracon: nem hasonlítod magad másokhoz, nem „lopod” az energiát figyelemhajszolással.
- A matracon túl: nem sietsz, nem akarod más életét élni, hanem értékeled a saját tempódat.
Brahmacsarja: mértékletesség. Őrizd a belső erődet, energiádat.
- A matracon: nem hajszolod a teljesítményt, hanem figyelsz a légzésedre, fókuszodra.
- A matracon túl: tudatosan választod meg, mire fordítod az energiád: emberekre, munkára, élményekre.
Aparigraha: engedd el a ragaszkodást.
- A matracon: nem görcsölsz a „tökéletes” pózon, hagyod, hogy minden nap más legyen.
- A matracon túl: nem a birtoklás, hanem a tapasztalás a fontos. Megengeded, hogy a dolgok jöjjenek és menjenek.
Szerintem nem kell egy szabályrendszerként tekinteni rá, hanem inkább emlékeztetőként. Hogy a jóga nem akkor kezdődik, amikor kiterítem a matracot, hanem amikor reagálok egy másik emberre, egy helyzetre vagy egy nehézségre.
A yama megtanít finoman élni. Nem tökéletesen, csak tudatosabban.
