A gyakorlás elcsendesedik, a légzés nem igényel figyelmet, hanem magától történik. A gondolatok már nem zavaró hullámok, csak a tudat tükre, amelyben a világ békésen tükröződik.
Ez a szamádhi. Nem cél, inkább egy állapot, amibe beleolvadunk.
A jóga végső ága, ahol a „gyakorló” és a „gyakorlat” eggyé válik. Ilyenkor nincs több kérdés, nincs több keresés, csak a tiszta létezés marad.
A szamádhi a világ legmélyebb, legtisztább megtapasztalása. Az, amikor az „én” határai feloldódnak, és csak a csend marad. A csend, ami nem üres, hanem tele van élettel.
Ez a jóga végpontja és újrakezdése is egyszerre. Innen már nem gyakorlunk, hanem élünk tudatosan a mindennapokban, a kapcsolatokban, a pillanatokban.
Mert a jóga végül nem a szőnyegen történik, hanem abban, ahogyan jelen vagy az életben.
