Szó szerint: prati, azaz vissza, befelé, és ahara, azaz bevitel, táplálék, érzékelés. Az érzékeink és a külvilág találkozásának tudatos megszüntetése.
Ez az ág arról szól, hogy egy lépést hátralépsz a zajtól, az ingerektől, és elkezdesz belső teret teremteni.
Nem a világot zárod ki, csak nem hagyod, hogy elvigye a figyelmedet. A figyelmedet irányítod vissza önmagadra, lepucolva a külvilág befolyását.
Jóga órán például:
- hallod az óra kattogását, a kutyaugatást, a villamost, az embereket az utcáról a teremben, de nem kapaszkodsz beléjük,
- érzed a testedet, de nem ítéled meg,
- észleled a gondolatokat, de nem azonosulsz velük.
Gyakran észre sem vesszük, mennyi felé jár a figyelmünk. Hangok, fények, érintések, érzelmek, mind próbálnak elvinni minket a jelenből.
A pratyahara azt akarja mondani, hogy ne ellenkezz, csak figyelj, és finoman irányítsd vissza a figyelmed a belső világodra.
Ez a pillanatnyi elengedés a külvilág zajából hatalmas ajándék: itt kezdődik a valódi önismeret és a belső béke.
